A legtöbben ülnek, és várnak.
A legtöbben ülnek, és várnak.
Néhányan kiabálnak, vagy vissza-vissza köpnek, vannak, akik ütnek.
Mások félnek.
Megint mások örülnek, hogy a többi retteg.
És akadnak olyanok is, akik nem aggódnak.
Egy biztos, ez az álom már olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, pedig…
sokan voltunk.
Hova lettünk?
Az nem lehet, hogy eltűntünk! Anyag nem vész el, - állítólag (de most nem ez a lényeg) – csak átalakul.
Mivé alakultunk át?
Ezekké biztosan nem:
Vona Gábor beszédéből részlet:
„Salamon földet akar venni, hát akkor van néhány feltételünk. Az első feltétel, Sali, hogy igazold, hogy tíz éve Magyarországon élsz, igazold azt, hogy nemcsak tíz éve Magyarországon élsz, de mezőgazdaságból élsz. Nem Sukoró, nem Páty környékén bújtál elő a bokorból, hanem a mezőgazdaság a hivatásod. Igazold azt, hogy a Rigó utcában gárdista nyelvvizsgabiztosok előtt letettél egy felsőfokú magyarnyelv-vizsgát. Végezz el egy mezőgazdasági főiskolát, amelynek a vizsgaszabályzatát még kitaláljuk. A beugró kérdés már megvan: sorold fel az Árpád-házi királyokat, évszámmal, egy perc alatt, visszafelé. És ha mindezzel megvagy, akkor menj fel a köztársasági elnöki palotába. Doktor Morvai Krisztina vár ott rád, és neki két pecsétje van: magunkfajta és magukfajta, és majd eldönti, hogy melyikhez tartozol.”
Van még egy csomó párt, amire szavazni lehet, ezen kívül. Tegyük meg.
Hogy ne féljünk.
Bízom benned Magyarország!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.