Az egyetlen baj, hogy utálom a kompromisszumokat. Maszatolnak, csúsztatnak, kétértelműek.
Az egyetlen baj, hogy utálom a kompromisszumokat. Maszatolnak, csúsztatnak, kétértelműek.
További gondolatok a DK platformról
A parlamenti frakción tehát nem érdemes tovább szöszölni. Marad, mert nem értenek semmit, vagy, mert pontosan értik – vége annak, amit eddig csináltak vagy nem csináltak.
Hol lehet akkor bármin gondolkodni?
A párt vezetésében. Alaposan megváltoztatni, egy csomagban szavazni az összes fontos funkcióra, új embereket. Tán olyanokra, akik eddig nem voltak párttagok, maximum baloldaliak (ez a szó is hülyeség, mert már nem jellemzi a politikai határokat), sőt, eddig csak bírálták a pártot.
Nagy kérdés, megszavazná-e őket ez a kongresszus? Ez a kongresszus, talán nem az a kongresszus, szerintem. Kérdés persze, hogy kik lennének a „nevek”.
Ha meglepő lenne a lista, talán.
Kik azok a hiteles emberek, akik adnák a nevüket ehhez a párthoz? Csupa öngyilkosjelölt. Akiknek mindegy, mert nem a pártból élnek, megbecsült és kikerülhetetlen személyiségek.
Egyetlen nevet sem írnék le, vannak gondolataim, de még a végén a kongresszusig kicsinálnák őket.
Az egyetlen baj, hogy utálom a kompromisszumokat. Maszatolnak, csúsztatnak, kétértelműek.
Rohadt dolog a politika, nem véletlen, hogy a dokim eltiltott tőle.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.