A nyomorúságnak vannak vidám és szar pillanatai.
A nyomorúságnak vannak vidám és szar pillanatai.
Tudunk jót vihogni, amikor 8 forint hiányzik egy doboz tejföl árából, és vidáman isszuk a teát cukor nélkül, és rötyögve egymást cukkolni, ha egy kis édességre vágyunk, egymásra licitálva, ki milyen finomságot enne.
Vannak csalók a családban, akik képesek egy-egy ötletet a netről lopni, mint a Középső a túrórudis tortát. Ez csalás a javából, nehogymá egy ilyen ötletért a hálóra kelljen menni!
Vannak kényes döntések is, megéri-e a kétszer két villamosjegy (milyen hülyeség, ez a kifejezés már nem is létezik, mert már nincs külön buszra, vagy metróra való), vagy inkább maradjunk itthon, várhat még az APEH, és a többi intézni való.
Könnyebb elhalasztani az ablakpucolást, mert nincs hozzá megfelelő tisztítószer, és az ecet is fogyóban, legutóbb a kádra többet használtunk, az elegendőnél.
A mobilom is szanaszét van a lakásban, mert senki nem hív, mi meg nem telefonálunk.
Tele szájjal röhögünk, ha véletlenül bekapcsoljuk a tévét, és reklámokat adnak, vagy ha megtalál minket néhány marketinges cég ajánlataival, hogy javasolja hová utazzunk a nyáron, meglepően alkalmi áron.
Ma reggel elhagyott minket a jókedv.
Nincs kedvem felkelni, kimozdulni, szemet kinyitni, elkezdeni a napot. Nagyobb, a mai nyomorúság mint a többi napon.
Az egész két betű miatt: dr.
A szegénységet kibírjuk, átvészeljük valahogy, de ez már elviselhetetlen.
Nem vagyunk hajlandóak megszokni.
Üzenjük, minden egyetemi tanárnak, diáknak, hogy szegényen lehet élni, de ebben a tudatban, hogy gyáva szarok között létezünk, hogy nem létezik szolidaritás, így nem.
Mi kell még, hogy történjen velünk?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.