Nem is kellett látnom, pontosan tudtam, hogyan énekel: a magasabb hangoknál lehunyja a szemét, arcát, testét-lelkét átadja a dalnak
Bemutatom az anyukámat!
Nem is kellett látnom, pontosan tudtam, hogyan énekel: a magasabb hangoknál lehunyja a szemét, arcát, testét-lelkét átadja a dalnak.
A hangok csengtek-bongtak, vidáman bánatosak voltak, nem harsányan szomorúak, nem borszagúan borúsak - derűsen énekeltek.
Felmásztak a hangok a falra, át a bezárt ajtón, végigszálltak az üres előtéren és üdvözöltek engem a bejáratnál.
Nem is kellett látnom, pontosan tudtam, hogyan énekel: a magasabb hangoknál lehunyja a szemét, arcát, testét-lelkét átadja a dalnak, mosolyog még a legkeserűbb nótánál is, mert az olyan jó.
Négyen-öten lehettek, öregasszonyos hangok, nagymamásak, egy kivételével: ő még innen volt a negyvenen, az övé volt a legszebb, bátran tercelt, hajlított, ahogy a dallam kívánta.
Minket is így tanított, egyedül az öcsémmel nem volt sikeres, még ma is legenda, a ritka, nagy családi vacsorák megszokott története, mennyire bátran, lelkesen és rettenetes hamisan énekelt hat évesen (Csillag Hajnalka a város szélén szüüleeteett ).
Minden nótát ismert, két forintot ígért nekünk (négy gombócos fagyi ára volt), ha olyan dalt hozunk, amit ő nem képes folytatni.
Hárman voltunk gyerekek, táborról táborra jártunk, dalokat kutattunk, tanultunk egész nyáron, de újat anyunak nem mutathattunk.
Ha együtt kirándultunk, zengett az erdő, ha kocsival utaztunk, megemelkedett a hangunktól a tíz éves Skoda 1000 MB (az egyetlen autó, melynek rendszámát megjegyeztem:: CO- 56- 61), ilyenkor mély hangjával apu is beszállt.
Üres volt a váró, sem beteg, sem orvos délben nincs rendelés.
Anyut is a nővérszobában találtam meg, négy idős, egyedülálló asszony betegével, akiknek éppen akkor nem voltak panaszaik, nem kértek gyógyszert, akiknek éppen ekkor semmi nem fájt még a magány, az öregség sem.
Őket énekeltette anyám, a körzeti nővér, magánszorgalomból, az ebédszünetében.
Ez a kép, most készült a gulyás partyn. Ahogy nézegettem, eszembe jutott ez a régi írás. Ugye hogy ugye?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.