Az átkozódás, a káromkodás a civilizációval együtt született.
Az átkozódás, a káromkodás, a civilizációval együtt született.
Ugyanis ősapánk, viselkedni akart, s ezért nem ütötte agyon azt, akire haragudott, vagy az éppen mellette állót, hanem földhöz vágta a kőbaltát és irgalmatlanul hörgött.
Aztán a harag elmúltával sajnálni kezdte a nagy nehezen megmunkált kedvenc baltáját és csak káromkodott.
Az első szitkozódások, kutatások szerint – betegségek megnevezései – nem ám akármilyenek, mint a lépfene, poklos vagy lepra , rossebb és egyéb,
ilyesmit kívánni felebarátodnak, azért valljuk be őszintén, nem keresztényi gondolat.
Aztán, jöttek az istenkáromlások, amiért egyébként halálbünti járt, és komolyan is vették, főleg a lyányokat égették.
Egyes igen régi, ám hiteles dokumentumok szerint, már a XVI. században is sűrűn „anyáztak”, káromkodtak, főleg a „leányzói rend” körében. (+!%/=(%)”+!”!%=%)
Hmmmm.
Nocsak.
Ezt add össze, és akkor még nem idéztem Petőfit (magyar nemzet ellen való?) Adyt, és a többieket, hogy ne adjak lehetőséget a kortárs irodalom pocskondiázására
Más.
Egyes nyelvészek (puristák) valóban panaszkodnak, és pokolba kívánják az új, internetes nyelvet.
Mások meg nem. :D
Humorosnak és bájosnak találják az így született szavakat, frissítik a nyelvezetet, a szlenget.
Utóbbi igen-igen fontos része a magyar nyelvnek is.
A szleng általában nem maradandó, változik, de előfordul, hogy egyes szavak átmennek az irodalmi nyelvbe is. Had ne példa mert fáj a fejem kicsit, de semmiképpen ne a mai szlengre gondolj, jó?
Soha, az írott nyelv történetében, eddig nem fordult elő, hogy a hangulati elemeket írásba (jelekbe) foglalták volna!
Más.
Káromkodni meg köll, mert ha nem tenném, a családom, barátaim, üzletfeleim innák meg a levét.
A dolog akkor válik veszélyessé, amikor a kimondott átok, nem száll el, hanem valósággá válik, gyűlöletté alakul.
(szerintem aki többet káromkodik, kevesebbet gyűlöl, mert elszáll a harag, Haragországba By Lázár Ervin.
És igenis vannak jó haragok, és rosszak is)
Ez a hely, ahol élünk, Magyarországon, szeret utálkozni, és akkor lesz nagyon nagy baj , amikor a gyűlölet lesz az úr, és a jóízű, színes, ízes káromkodás helyett, a humortalanok veszik át a hatalmat.
Mert aki nem érti a viccet, és a káromkodás miértjét, az mindenre képes.
Lehet kitűnő nyelvhelyességgel, hibátlanul kötött nyakkendővel is, a hazaszeretet nevében is mondjuk embereket ölni, háborúzni, itt Európa közepén.
UFF – szóltam.
És ez nem azt jelenti, hogy kötőszónak használom mondjuk a basszameg-et.
Jaj leírtam, nem lesz ebből baj?
http://gonoszka.nolblog.hu/archives/2008/11/11/Szar_a_magyar_nyelv_bazd_meg/#comments
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.