Aki ismeri Kalimpát, az pontosan tudja, hogy különös viszonyt ápol a szavakkal.
Vannak nem szeretett, utálatos, vagy kifejezetten kedvences, rég elfeledett, vagy egyszerűen viccesen hangzók: ficsúr, csermely, cseperedik, - most nem jut eszembe több
Aki ismeri Kalimpát, az pontosan tudja, hogy különös viszonyt ápol a szavakkal.
Vannak nem szeretett, utálatos, vagy kifejezetten kedvences, rég elfeledett, vagy egyszerűen viccesen hangzók: ficsúr, csermely, cseperedik, - most nem jut eszembe több
Gyerekeimmel együtt (lökött az egész család ) versenyt űzünk abból, hogy ki tud kedvesebbet, murisabbat mondani, előkaparni valahonnan messziről, és ha ilyet találunk vigyorgunk, mint a vadalma.
Kikapcsolódásként, néha visszafelé is mondogatjuk őket. A tarájeb és a tarájik unalmas már, azért ennél profibbak vagyunk.
Az ellenszenvesektől, mint a nemdebár, vagy a GDP, ügyirat, és a miszerint (Bruckner Szigfridnek teljesen igaza van, ez a kötőszó, sárga kalucsnit visel és frakkot, bööahh) pedig kiráz minket a hideg.
Mondhatnátok, azt is, hogy előítéletesek vagyunk a szavakkal.
Igazatok lehet!
Már régóta ferde szemmel nézek egy nem is új gondolatra, majd harminc éves, a Naggyal egyidős.
Fenntartható fejlődés.
Milyenezmár?
Nagyképű, tudományoskodó, azt is mondhatnám fennhéjazó kifejezés.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s
Nem vagyok egy shoppingolós típus. Régen a hímneműek jártak vadászni, becserkészni, sokkal jobban is csinálják: gyorsabbak, mert célratörőek, csak ne felejts el mindent felírni nekik, nem mellé beszélve. Pontosan mennyi krumpli, és milyen százalékos tej.
Én utálok megaszupermárketekbe járni. Nem bírom, hogy csak samponokból akkora a választék, hogy csak megyek, megyek, megyek és még mindig kettő az egyeben, meg festett hajra, és avokádós, citromos, mandulás, zöldalmás, meg fésüléskönnyítős, babáknak, göndör hajúaknak, meg öregeknek is (age renew, azaz érett nőknek.A napokban megint eszembe jutott, mert valaki, egy nagyon okos ember, azt találta mondani: (nem szó szerint idézve) Itthon, Magyarországon, a félperifériáról is már lecsúszva, mekkora jövedelemre lenne szükségünk, és mennyi az, amennyit valójában meg tudunk szerezni, már úgy értem, termelni, nem lopva csalva, vagy ilyesmi.
Szóval, mire is van valóban szükségünk?
Jól elgondolkodtam és ez még mindig tart. (Lassabb vagyok, mint Micimackó.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.