Nem tudom, mi ütött belém tegnap.
Nyavalyogtam, ásítoztam, terjesztettem bent a kórt. Ahol megjelentem, két perc múlva már mindenki ásított, kávét főzött és mosogatta az arcát hideg vízzel. (még a telefonvonal másik végén is megfertőződött mindenki)
Ezért inkább visszavonultam.
Nehogymá miattam csipkerózsika kastéllyá váljék az összes iroda.
Ennyi randa királylányt nem fog senki sem megcsókolni, oszt mi lesz a várossal, meg a lakókkal, ha mind szuszókálunk? (Kettőspont kérdőjel!)
Délutánra még elviselhetetlenné váltam, arrébb sepertem minden papírt, levelet, meg ügyiratot, oszt jól leborultam a zíróasztalomra.
Telefonáltam Verébcsontúnak, hogy képtelen vagyok ma bémenni, mert két pillacsapás között öt percig csukva a szemem.
Hogy jutottam haza?
Fogalmam sincs. (széttárt tenyér, kissé felhúzott váll és szemöldök)
Emlékszem, hogy magamra zártam az ajtót, lerúgtam a sarumat, ledobtam a táskám és eldőltem az ágyon... délután öt órakor.
Messziről jöttem vissza negyed nyolckor, azt hittem még mindig álmodom, mert egyszerre csengett a telefon (mobil és a vezetékes is), a kapucsengő, Cicero csörgött, veszekedett, telefonált egyszerre, és dörömbölést is hallottam.
Kizártam Hupiapuékat.
A tudatalatti azt súgta nekik, hogy semmi bajom, csak húzom a lóbőrt.
Félóra múltán már nem tudták eldönteni mit hívjanak, a szuperbetörőbiztosajtótkinyitnitudót és csak utána a mentőket?
Beengedtem őket, nem veszekedtek, inkább örültek, hogy egyben vagyok, kicsit kócosan bambultam rájuk, és nem éppen értettem miért olyan zaklatottak...
Aztán azon törtem a fejem, milyen kevés kell ahhoz, hogy pihenjek.
Álmodozósan keltem ma reggel is.
Járt az agyam, törtem a fejem, mit lehet tenni a mindennapok monotonitása ellen.
Eszembe jutott a Bakancslista című film is. (aki jól akar szórakozni, nézze meg!)
Nem nagy dolgokra gondoltam, nem olyasmire, mint körülnézni a Himalája tetején, vagy végigsétálni a Kínai Nagy Falon, (bár szívesen megtenném! :), egyszerűbbekre.
Neki is álltam a listának. Már szerepel rajta húsz egyszerű kívánság.
Játszunk!
Akinek kedve van, készítse el a saját wish listjét.
Milliós kérések nem lehetnek benne, (max. egy fodrász+kozmetikus!)
Kalandorok kíméljenek!
Világbéke sem szerepelhet benne, mert az mindenkinek természetes, ugye! J
Nem dobom senkinek a listát, aki szeretné, csinálja!
Nem is kell közzé tenni, ha valaki nem akarja, csak úgy magának sorolja fel, de! írja le!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.