Itt volt Hupiapu néhány unokája, meg a gyerekei, és azok párjai, meg Gabi , aki a volt felesége, meg a Tücsök, aki a közös gyerekünk. A „csak az enyémek” igazoltan távol.
Május a szülinapok hónapja.
A négy hónapos unoka, már figyel és most egyáltalán nem bőgött, énekeltem, dudorásztam, főleg magyar népdalokat, tetszett neki, igaz, véleményt nem mondott, de nem is görbült le a szája.
Addig jó, amíg nem tud beszélni, utána már őszinte lesz.
A másféléves szaladgált, furcsa apró, billenéses járása van, tündér. Már most imádja a könyveket, nem csak lepakolja a polcról őket, hanem ki is olvassa, a Lágerek Népe és az Ételallergiáról a kedvence lett.
Minden érdekli, mindent megnéz, megcsodál. Fiú létére kipróbálta a mosogatógépet, két perc alatt rájött, milyen gombot kell nyomogatni és rögtön átállította az ECO programra.
Igaza van, az ő jövőjéről is szó van itt.
Bemászott a kutya után az ágy alá, aki csak eleinte volt gyáva, hamarost előjött a sokadalomba és hol egyik, hol másik ölbe kényeztetettette (ebbe a sok tébe belezavarodtam) magát.
Dávid (kétéves) konstatálta, hogy jó a kutyakaja, vett egy-két szemet PÖMM (kutya) tányérjából, nem köpte ki, a kislabdát és a műcsontot még időben kivettük a kezéből, mielőtt megcsócsálta volna.
Gabi, Hupiapu exe megmasszírozta a fejem, isteni volt, meggyógyított, és ahogy a szemével koordinálta az összes gyereket, és az unokákat, az utánozhatatlan!
Őszinte leszek: migrén nélkül is belezavarodtam volna.
Daniella, aki most 18, állandóan csattogtatta a fényképezőgépet, elsősorban PÖMM-ről lesznek fotók , remélem. Valami t ki kell találjak megvesztegetésileg, hogy ne a legrondább fotókat tegye ki a facebookra rólam.
Flóra (18 éves unoka) kiterült az ágyon, egész éjjel bulizott. Az anyukája annak idején jobban bírta.
Apa-nagyfia sörözés folyt kint, a dohányzó asztalnál, bölcs mondatok és férfias viccek. Mi csak néha pofátlankodtunk ki, főleg én, mert a nagyfián kívül más nem dohányzik.
Mindeközben Balázs (közös) mentette, ami menthető, az összes játékot önző módon eltüntette, hogy ne rágják össze a kicsik, mindezt jótékony, ártatlan arccal: Nehogy lenyeljék, vagy ilyesmi, tudod Anya, ez veszélyes, vigyázni kell! Az összes, tuti életveszélyes plüsst átvitte a másik szobába.
Ez nem az én génem! :?
Előkerült viszont a foci, passzolt egyet-kettőt, nem verte le a csillárt, a rúgások elhúztak az összes kicsi és felnőtt feje felett.
PÖMM még próbált helyet találni magának a zűrzavarban, hogy a labda után hussanjon, de ez elvetélt ötlet, hamar be is látta. Visszafeküdt valamelyik kényeztető ölbe.
A torta finom volt, de ronda, viszont Balázs (izé Tücsök) két hatalmas szeletet tömött magába kézzel, még mielőtt a többiek szépen villával megették volna az elsőt.
Estére mindenki döglött volt, ember, kisember, kutya, macska, csak Ciceró (jákó papagáj) trenírozta fáradhatatlanul az egész családot: - Tünéééés aludni!
Mindenki szót fogadott neki.
*HA valaki nem érti, ki kicsoda, az nem a véletlen műve.
A miénk egy tipikus XXI. századi magyar család. Tucatnyi ex-szel, fél- és egész testvérekkel, menyekkel, meg ilyesmivel.
Hmmm. Lehet, hogy a minket nem ismerőknek be kellene mutatnom a családomat?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.