tarirara, tariraram, pam,pam,pam - így mentem le a lépcsôn
tarirara,tarirara, pam,pam,pam így mentem le a lépcsôn, lépteim csak akkor lassultak tam,tam,tam,tammá, ha az alattunk lakó fijú feltûnt a lépcsôházban.
Ezért is hívtak jó darabig pónilónak.
Egyetlen ember szólított így az utóbbi 25 évben, ô még ma is így köszön telóba! szia Póniló.
Tudom, tudom, ez a kis titok némileg rombolja az utóbbi idôben rólam kialakult képet :D, de ami igaz az igaz...
Ma meg végre nethez jutottam két percig, és nolám, mit olvastam az indexen? Ezt:
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2009/11/30/atomfegyverek_kunmadarason/
szóval tudták az oroszok, tudták az amcsik és az egész NAto, no és a Magyarok is, csak én nem.
Miért nem szólt valaki? Hm.
Viszont akkor, lehet, hogy nem lett volna tarirara, tariraram, pam,pam,pam
így meg volt.
Rohadjanak meg azok a rakéták.....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.