wish list

Nem tudom, mi ütött belém tegnap.

Nyavalyogtam, ásítoztam, terjesztettem  a kórt. Ahol megjelentem, két perc múlva már mindenki ásított, kávét főzött és mosogatta az arcát hideg vízzel. (még a telefonvonal másik végén is megfertőződött mindenki)

Ezért inkább visszavonultam.

Délutánra még elviselhetetlenné váltam, telefonáltam Verébcsontúnak, hogy képtelen vagyok ma bémenni, mert két pillacsapás között öt percig csukva a szemem.

Fogalmam sincs mi ütött belém. (széttárt tenyér, kissé felhúzott váll és szemöldök)

Emlékszem, hogy magamra zártam az ajtót, lerúgtam a sarumatés eldőltem az ágyon... délután öt órakor.

Messziről jöttem vissza negyed nyolckor, azt hittem még mindig álmodom, mert egyszerre csengett a telefon (mobil és a vezetékes is), a kapucsengő, Cicero csörgött, veszekedett, telefonált egyszerre, és dörömbölést is hallottam.

Kizártam Hupiapuékat.

A tudatalatti azt súgta nekik, hogy semmi bajom, csak húzom a lóbőrt.

Félóra múltán már nem tudták eldönteni mit hívjanak, a szuperbetörőbiztosajtótkinyitnitudót és csak utána a mentőket?

Beengedtem őket, nem veszekedtek, inkább örültek, hogy egyben vagyok, kicsit kócosan bambultam rájuk, és nem éppen értettem miért olyan zaklatottak...

Aztán azon törtem a fejem, milyen kevés kell ahhoz, hogy pihenjek.

Álmodozósan keltem ma reggel is.

Járt az agyam, törtem a fejem, mit lehet tenni a mindennapok monotonitása ellen.

Eszembe jutott a Bakancslista című film is.

Nem nagy dolgokra gondoltam, nem olyasmire, mint körülnézni a Himalája tetején, vagy végigsétálni a Kínai Nagy Falon, (bár szívesen megtenném! :), egyszerűbbekre.

Neki is álltam a listának.

Már szerepel rajta húsz egyszerű kívánság.

Játszunk!

Akinek kedve van, készítse el a saját wish listjét.

Milliós kérések nem lehetnek benne, (max. egy fodrász+kozmetikus!)

Kalandorok kíméljenek!

Világbékéről szó sem eshet! J

Nem dobom senkinek a listát, aki szeretné, csinálja!

Nem is kell közzé tenni, ha valaki nem akarja, csak úgy magának sorolja fel, de! írja le!