lóbálom a lábamat

Ijedelem a szülinapomon

2007/12/04. - írta: kalimpálok

Mesélek Chiléről

/Januárban születtem, mint Kurama, J mind a ketten bakok vagyunk./

A hivatalos családi ünneplés után, (furcsa volt januárban, 30 fokban ünnepelni) persze Sergióhoz mentünk.

Na, az volt az igazi!!

Mulattunk: megettük a kertben az isteni asadót (kerti grill, igazi, parázson sült húsok) és amiben felülmúlhatatlan a - chilei hot dogot.

Valamit biztos ittunk is hozzá, mert éjfélkor szomorkodtam egy kicsit (ha becsípek, (soha nem szoktam inni) de ha mégis: először vigyorgok, aztán bőgök kicsit, de ez talán háromszor fordult elő az életem során).

Vigasztalt és azt mondta, ne szomorkodjak, mert most azonnal elmegy, és vendéget hoz.

Na, erről eddig szó sem volt, eléggé meggondolatlan, teljesen spontán ötlet volt.

 

Amióta megérkeztem, szerettem volna a többieket is látni, főleg Danielt (lásd előző rész). Nem tudtam kire gondolt, de nekem rögtön ő jutott eszembe: tudtam börtönben is volt, és nagyon figyelik szegényt. Nem tudtam, ki jöhet, ő meg nem árulta el, mert hogy meglepetés.   

 

Azzal Sergió bepattant a kocsijába és eltűnt az éjszakában, mi meg ott maradtunk, én abba hagytam a bőgést és nagyon vártam, ki lesz a vendég.

Legalább fél óra telt el, amikor hallottam, nyílik az ajtó. Sergió pedig belökdöste a holt sápadt Danielt az ajtón.

Totál készen volt, annyira, hogy szinte nem is látott, nem is ismert meg, azt hittem infarktust kap perceken belül, nagyon lassan kezdett megnyugodni.

 

Utánagondoltam, beleképzeltem magam egy percre az ő helyébe.

Otthon ül, még az is lehet, hogy aludt, bár Chilében éjfél még nem a szunya ideje.

Hirtelen autó fékez a ház előtt, csapódik a kocsi ajtaja, és csengetnek hevesen az ajtónál. Ez, akkor, a diktatúra alatt nem jelentett semmi jót, főleg, ha az ember egy évet ült Pinochet börtönében.

 

Akkor sem nyugodott meg, amikor meglátta Sergiót, mert ugyan kapcsolatban voltak, de csak súlyos esetben keresték egymást. A dög (Sergió) meg nem árult el neki semmit, azt mondta csak: - Azonnal gyere velem, öltözz!

Nahát ezért volt a pánik.

Fél órába telt, amíg megnyugodott, felismert és végre átöleltük egymást. Aztán hajnalig beszélgettünk, négy órakor vitte haza. Tudtam, többet nem látom, de nagyon örültem ennek is. Kár, hogy ráhoztuk a szívbajt!

 

 *************************************

 

  • chilei hot dog (Fülepke ne fintorogj!): elvileg külön kell sütni a kenyeret hozzá, de néhány helyen lehet kapni francia zsemlét, amibe belefér a virsli. Aztán savanyú káposzta, paradicsom (ő salátaként teszi bele, nem csak belekarikázza: petrezselyem, csepp olíva olaj,só, balzsamecet)  salsa de ají (petrezselyem, erős pista, apróra vágott hagyma, forró víz és citrom), házi!!! majonéz (tojássárgája kézzel keverve, cseppenként adva hozzá az olajat, ha már kemény, jöhet a pár csepp citrom, és fokhagyma.

 

 

Ez a fénykép a kedvenceim közé tartozik, mert jól látni rajta, milyen jó barátok voltunk és vagyunk. Éppen táncolunk.

 

 

Kattints a képre a teljes mérethez!

Címkék: chile kalimpa
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kalimpalok.blog.hu/api/trackback/id/tr208324130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása