A legnagyon hír az, hogy nyílt mellettünk egy új kis bolt.
Mégpedig réteses.
Nagyon finom réteses.
20-féle kapható, nem drága, és mindég friss mert ottan készül.
Nem nagy hír?!
Dehogynem, mert Hupiapu betévedt Balázzsal oda, és vette magának a bátorságot és megetette Tücsköt almással, és meggyessel, és barackossal is!
ÉS EHETI!
Mit eheti?
Nyomja le a torkán.
Ő még soha nem evett olyan sütit, amit nem én sütöttem.
Gondolhatjátok! (Jutka tud sütni nagyon finomakat, de ritkán teszi, neki is dóga van.)
Namost ugye hogy ez jó hír!
Tegnap este 8 óra körül sétált Kalimpa a kórházból hazafelé.
Fülén a zenedugó, jó muzsika, jó hangosan.
Vadóc lett belőle. Kamaszosan könnyen lépkedett.
Legszívesebben koncertre ment volna, hajrázósra, üvöltősre, V-betűs, ugrálósra.
Kicsit táncolósra.
Nem lesz valamikor KisPál vagy Quimby valahol?
Had jöjjön ki, aminek ki köll!
Mostanában sokkal jobban kalimpálok.
Sok mindent nem értek, sok mindenkit nem értek és ez zavar.
Meg voltam győződve arról, hogy ismerem az embereket, aztán egyszer csak nem értem, nem értem - vagy csak nem akarom érteni.
Mindegy. Illetve nem mindegy, ezzel bajlódni fogok jó darabig.
Átszervezés van.
Sóhivatalból Hivatalos só lesz. Menekülnék de nem hív senki.
Megfigyeltem, általában az van, hogy én megyek, én hívok. Megváltozom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.